Újkori sírok

Early modern graves

Tihany végvári funkciója a 17. század végére megszűnt és 1701-től újra bencések költöztek a megrozzant apátság falai közé. Ebben az időben az altemplomot használták templomként, és ide is temetkeztek. Ehhez a korszakhoz köthető a legtöbb újkori sír, köztük a feltárt maradványok alapján két apát temetkezése is, akik az Altenburgból ideköltöző szerzetesközösséget vezethették, név szerint Regondi Rajmund és Reyser Ámánd. Később már a templom hajója alatt kialakított barokk kriptát használták, ezért annak megépülte után már egészen biztosan nem temettek itt el senkit.

gyermek sírja az északnyugati sarokban — Gyermek sírja az északnyugati sarokban
*- A child burial in the northwest corner*

több egymásra ásott sír a királysírtól keletre — Több egymásra ásott sír a királysírtól keletre
*- Several stacked graves east of the royal tomb*

Early modern graves

Tihany's function as a border fortress ended at the end of the 17th century and from 1701 Benedictine monks started to return to the crumbling abbey. At this time the crypt was used as a church and was also used for burial. Most of the modern graves are from this period, including, according to the remains excavated, the burials of two abbots who may have led the monastic community that moved here from Altenburg, namely Raymundus Regondi and Amand Reyser. Later, the Baroque crypt under the nave of the church was used, so it is quite certain that no one was buried in the medieval crypt after its construction.