Különleges sírok (4)

Unique burials (4)

Minden monostor egyben temetkezési helyként is szolgált. A középső udvart övező kerengőfolyosó, ahol most állunk, általában kiemelt temetkezési helynek számított: a szerzetesközösség megbecsült tagjai vagy az apátság különleges jótevői nyertek itt nyughelyet. Ez a nyugvóhely azonban már a középkorban sem volt teljesen „végső” nyughely: a kerengőt több egymás utáni generáció is temetkezési helyéül választotta, a későbbi sírokkal pedig jócskán megbolygatták a korábbi vázakat, sőt, az egyik temetkezés kővel keretelt sírgödrét is. A sírhelyeket igyekeztek a templomhoz minél közelebb kialakítani. A keleti kerengő déli végében soha nem temetkeztek. Szelvényünkben azt is megfigyelhettük, hogy a temetkezések egy második rétegében minden egyes sír későbbi, mint a tőle közvetlenül északra fekvő. A feltárt sírok különlegessége, hogy a csontmaradványok szénizotópos vizsgálata szerint már jóval korábban (1030-1160 között) temetkeztek ide, semmint a monostor kőfalazatú épületei álltak volna. A sírok tehát arra utalnak, hogy hosszú időn át favázas szerkezetű szerzetesi épületek és kerengő állt a díszes templom déli oldalán.

Temetkezések feltárása a kőfalak által határolt kerengőfolyosó alatt. A fekete foltok szenült koporsómaradványokra utalnak
*- Excavation of burials under the cloister corridor bordered by stone walls. Black patches indicate carbonized coffin remains*

Az elhunyt mellkasa és medencetájéka felett heverő, szórt helyzetű csontok (pl. koponyák, állkapocscsontok, hosszúcsontok) korábbi temetkezések bolygatását jelzik
*- Scattered bones (e.g. skulls, jawbones, long bones) lying over the chest and pelvis of the deceased indicate the disturbance of previous burials*

A temetkezések feltárásának egy későbbi fázisa, eső után. Minden egyes sír (sírrészlet) későbbi, mint a tőle északra fekvő
*- A later phase of the excavation of the burials, after it rained. Each grave (grave portion) is newer than the one to the north of it*

Unique burials (4)

Each monastery also served as a burial place. The cloister corridor surrounding the central courtyard, where we are standing now, was usually a privileged burial place: respected members of the monastic community or exceptional benefactors of the abbey were buried here. However, even in the Middle Ages, this burial place was not quite the 'final' resting place: successive generations chose the cloister as their burial place, and subsequent graves disturbed the earlier skeletons and even the stone-lined pit of one of the graves. The graves were placed as close as possible to the church and never in the southern end of the eastern cloister. In our trench, we also observed that in a second layer of burials, each grave was older than the one immediately to the north of it. What makes the excavated graves so remarkable is that the carbon isotope analysis of the bone remains shows that they were buried here even way before (between 1030 and 1160) the monastery's stone-walled buildings were constructed. The graves therefore suggest that for a long time, timber-framed monastic buildings and a cloister stood on the south side of the ornate church.