Újkori téglacsatorna (6)
Modern brick canal (6)
Ásatási szelvényünket itt egy 18-19. századi nagyméretű szennyvízcsatorna szelte átlósan keresztül. A téglából falazott csatornát olyan jól megépítették, hogy boltozata a mai napig ép (legalábbis a feltárt szakaszon), s így járata nem töltődött fel. Készítésekor a középkori maradványokból néhány részlet örökre megsemmisült. A csatorna nemcsak a középkori falakat és egy falcsatlakozást metszett át, de feltehetőleg Árpád-kori sírokat is megbolygatott, valamint elpusztította két, a kerengőből a keleti szárnyba vezető ajtónyílás szélét is.
Modern brick canal (6)
Our excavation trench here was crossed diagonally by a large 18th-19th century sewage canal. The brick-walled sewer was so well constructed that its vault is still intact (at least in the excavated section), so that its course has not been filled up. During its construction, some of the medieval remains were destroyed forever. The canal not only cut through medieval walls and a wall junction, but also disturbed what are presumably Árpádian-age burials and destroyed the edges of two doorways leading from the cloisters to the east wing.
Kemence a keleti szárny alatt (5)
Hearth under the east wing (5)
A bencés eszmények szerinti szerzetesi egyszerűséghez, szegénységhez hozzátartozott az is, hogy a középkor legnagyobb részében a monostoroknak csak néhány, jól meghatározott termét fűtötték. A keleti épületszárny helyiségei (pl. káptalanterem, szerzetesek terme) szinte minden esetben fűtetlenek voltak. Mindennek nem mond ellent az itt feltárt kemencemaradvány sem, hiszen az, bár középkori, de egyértelműen korábbi, mint a kőfalazatú monostor. Adódik a kérdés: vajon milyen táj fogadta itt az első bencés szerzeteseket Szent István idején? Györffy György történész szerint nem egy lakatlan völgyben épült fel a korai monostor, hanem Gizella királyné feltételezett udvarházának helyén. A kemence és a vele egykorú feltárt objektumok keltezése ugyan többé-kevésbé megfelelhet egy monostort megelőző udvarházénak, ezek azonban számos más egyszerű építményre is utalhatnak, akár a legkorábbi bencés épületeket emelő munkások hagyatékai is lehetnek. A királynéi udvarházra vonatkozó elméletet régészeti megfigyelések egyelőre tehát nem igazolták.
Hearth under the east wing (5)
Part of the monastic simplicity and poverty of the Benedictine ideal was that in most of the Middle Ages only a few specific rooms of monasteries were heated. The rooms of the eastern wing (e.g. the chapter hall, the monks' hall) were almost always unheated. This is not contradicted by the remains of the hearth discovered here, which, although medieval, clearly pre-dates the stone-walled monastery. The question arises: what kind of landscape welcomed the first Benedictine monks in the time of St Stephen? According to historian György Györffy, the early monastery was not built in an uninhabited valley, but on the site of the supposed manor house of Queen Gisela. While the dating of the hearth and the contemporaneous features excavated together with it may more or less correspond to that of a pre-monastery manor house, they could have also belonged to a number of other simple structures, including the remains of the earliest buildings by the Benedictines. The theory of a royal manor house has therefore not yet been confirmed by archaeological observations.
Különleges sírok (4)
Unique burials (4)
Minden monostor egyben temetkezési helyként is szolgált. A középső udvart övező kerengőfolyosó, ahol most állunk, általában kiemelt temetkezési helynek számított: a szerzetesközösség megbecsült tagjai vagy az apátság különleges jótevői nyertek itt nyughelyet. Ez a nyugvóhely azonban már a középkorban sem volt teljesen „végső” nyughely: a kerengőt több egymás utáni generáció is temetkezési helyéül választotta, a későbbi sírokkal pedig jócskán megbolygatták a korábbi vázakat, sőt, az egyik temetkezés kővel keretelt sírgödrét is. A sírhelyeket igyekeztek a templomhoz minél közelebb kialakítani. A keleti kerengő déli végében soha nem temetkeztek. Szelvényünkben azt is megfigyelhettük, hogy a temetkezések egy második rétegében minden egyes sír későbbi, mint a tőle közvetlenül északra fekvő. A feltárt sírok különlegessége, hogy a csontmaradványok szénizotópos vizsgálata szerint már jóval korábban (1030-1160 között) temetkeztek ide, semmint a monostor kőfalazatú épületei álltak volna. A sírok tehát arra utalnak, hogy hosszú időn át favázas szerkezetű szerzetesi épületek és kerengő állt a díszes templom déli oldalán.
Unique burials (4)
Each monastery also served as a burial place. The cloister corridor surrounding the central courtyard, where we are standing now, was usually a privileged burial place: respected members of the monastic community or exceptional benefactors of the abbey were buried here. However, even in the Middle Ages, this burial place was not quite the 'final' resting place: successive generations chose the cloister as their burial place, and subsequent graves disturbed the earlier skeletons and even the stone-lined pit of one of the graves. The graves were placed as close as possible to the church and never in the southern end of the eastern cloister. In our trench, we also observed that in a second layer of burials, each grave was older than the one immediately to the north of it. What makes the excavated graves so remarkable is that the carbon isotope analysis of the bone remains shows that they were buried here even way before (between 1030 and 1160) the monastery's stone-walled buildings were constructed. The graves therefore suggest that for a long time, timber-framed monastic buildings and a cloister stood on the south side of the ornate church.
Katonai erődítés a monostor körül (3)
Military fortifications around the monastery (3)
Itt, a monostor keleti szárnyának egy utólagos bővítése körül, a sorsdöntő mohácsi csatavesztést követő zűrzavaros évek régészeti nyomai láttak napvilágot. A feltárt derékszögű falsarkot kívülről egy keskeny, de mély árok kísérte, melybe meglehetősen sűrűn állítottak bele átlag 20-25 cm átmérőjű függőleges facölöpöket. A cölöpöket vesszőfonattal összekötve egy palánkfalat alkottak, a palánk- és a kőfal közötti rést pedig földdel töltötték fel. Az így megerősített falak jóval ellenállóbbá váltak a korszak új, nagyerejű fegyvereivel, az ágyúkkal szemben. Mindez valószínűleg ahhoz a Bakics Pálhoz köthető, aki 1534-ben a monostort elfoglalta és katonai támaszponttá alakította, magát az apátot is egy éven át fogva tartva. A kőfalak külső erődítése, korabeli fegyverleletek és a még álló épületekben felhalmozott középkori törmelék sokat elárul arról, hogyan alakult át az apátság kinézete és rendeltetése egy csapásra.
Military fortifications around the monastery (3)
Here, around a subsequent extension to the eastern wing of the monastery, archaeological traces of the turbulent years following the fateful Battle of Mohács have come to light. The excavated perpendicular wall corner was flanked on the outside by a narrow but deep trench, into which vertical wooden piles, averaging 20-25 cm in diameter, were set quite densely. The piles were connected by wattle to form a palisade wall, and the gap between the palisade wall and the stone wall was filled with dirt. The walls thus reinforced were much more resistant to the new, powerful weapons of the time – the cannons. This whole construction can probably be attributed to Pavle Bakić, who in 1534 captured the monastery and turned it into a military base, imprisoning the abbot for a year. The external fortification of the stone walls, contemporary weapon finds and the medieval debris piled up in the still standing buildings tell us a lot about how the abbey's appearance and function was transformed in one fell swoop.
A visszatérő szerzetesek építkezései (2)
Building activity of the returning monks (2)
Ezen a helyen került napvilágra az egyik olyan kő-tégla vegyes falazat, mely a török kiűzése után Bakonybélbe visszatérő bencések egyik legkorábbi építkezését jelzi. Az építkezéshez felhasználták a középkori romokból nyert téglákat, falazóköveket és kőfaragványokat. Sőt, az építendő falak vonalát is közvetlenül a középkoriak felett jelölték ki, mintha szó szerint a középkori alapokra kívánták volna felhúzni az új épületet. Ez talán statikai szempontból is jó megoldásnak tűnhetett, de nem kizárt, hogy éppen ez a döntés vezetett a megkezdett munkálatok kudarcához. A falak meghiúsult továbbépítését jól jelzik a csorbázatos falvégek: az alapozást nem egy függőleges síkkal állították meg, hanem szabályos előre- és visszaugratásokkal, hogy a tervezett folytatáskor ebbe kössék be a falat, s így az később ne tudjon elmozdulni, megrepedni egy egyenes vonal mentén. Az 1,3 méteres falvastagság és a tekintélyes alapozási mélység arra utal, hogy valamilyen jelentős épület alapjait kezdhették itt lerakni – talán a monostor egyik emeletesnek szánt épületszárnyát.
Building activity of the returning monks (2)
One of the earliest traces of the Benedictine monks who returned to Bakonybél after the expulsion of the Ottomans was a brick and stone wall that was found on this site. Bricks, cut building stones and stone carvings from medieval ruins were used in the construction. Moreover, the lines of the walls to be built were marked out directly above the medieval ones, as if they were literally intended to build the new building on the medieval foundations. This may have seemed a good solution from a structural point of view, but it is possible that this decision led to the failure of the works. The failure to continue the construction of the walls is illustrated by the toothed ends of the walls: the foundation walls were not terminated with a vertical plane, rather with a series of projections and recesses, so that a future wall could be tied into them when the planned continuation took place, so the wall would not move or crack along a straight line. The wall thickness of 1.3 meters and the considerable depth of the foundations suggest that a substantial building was planned to be built here – perhaps a wing of the monastery supposed to be at least two storeys in height.